C Programozás C. FÜGGELÉK

B. FÜGGELÉK Tartalom

C. FÜGGELÉK:

A C nyelv szabvány bevezetéséből adódó változásai

A könyv első kiadása óta a C nyelv definíciója nagy változásokon ment keresztül. Majdnem minden változás az eredeti nyelv kiterjesztése volt, és a gondos tervezés következtében az új definíció szerinti C nyelv a meglévő gyakorlati alkalmazásokkal kompatibilis maradt. Az eredeti leírás néhány nem egyértelmű megfogalmazását kijavították és néhány módosítást vezettek be a meglévő gyakorlatnak megfelelően. Sok bejelentett új lehetőség az AT&T rendelkezésre álló fordítóprogramjának velejárója volt, és ezt követően adaptálták más C fordítókba. Ezekután az ANSI megfelelő bizottsága ezeket a változásokat meghagyva szabványosította a nyelvet és további jelentős módosításokat is bevezetett. A szabványban foglaltakat előre látva, még annak megjelenése előtt néhány fordítóprogram is megjelent a piacon.Ez a függelék összefoglalja a könyv első kiadásában és a szabványban definiált C nyelvek közötti különbségeket. Itt csak a nyelvvel magával foglalkozunk, a környezettel (operációs rendszerrel) és a könyvtárral nem. Ez utóbbiak ugyan fontos részét alkotják a szabványnak, de az itteni változások ismertetésének nincs jelentősége, mivel ezekkel a könyv első kiadásában nem foglalkoztunk.

  • A Szabvány az előfeldolgozó rendszert sokkal gondosabban definiálta, mint a könyv első kiadása. Az előfeldolgozó rendszer explicit módon a szintaktikai egységekre (tokenekre) bontáson alapszik; új operátorok lettek bevezetve a tokenek láncba fűzésére (##) és karaktersorozatok létrehozására (#); új vezérlősorok lettek bevezetve (#elif, #pragma); explicit módon megengedetté vált a makrók azonos token-sorozattal való újradeklarálása; a karaktersorozat belsejében lévő paramétereket a rendszer a továbbiakban már nem helyettesíti. Az előfeldolgozónak szóló sorok \ jellel való tördelése mindenhol megengedett, nem csak a karaktersorozatokban vagy a makródefíníciókban. (A részleteket l. az A12. pontban.)
  • Az összes belső azonosító nevének szignifikanciája 31 karakterre növekedett; a külső csatolással rendelkező azonosítók nevének szignifikanciájára adott alsó határ megmaradt 6, csak kis- vagy csak nagybetűs karakter. (Számos gépi megvalósítás több karaktert is megenged.)
  • A ?? kezdetű trigráf sorozatok bevezetése lehetővé tette a karakterkészletek egy részéből hiányzó karakterek (# \ ^ [ ] { } | ~) ábrázolását (l. az A12. pontot). Ügyeljünk rá, hogy a trigráf sorozatok bevezetése változást okozhat a ?? karaktereket tartalmazó karaktersorozatok jelentésében.
  • Új kulcsszavakat (void, const, volatile, signed, enum) vezettek be, a sikertelen kísérletet jelentő entry kulcsszót viszont törölték a szabványból.
  • A karaktersorozatokban és karaktersorozat-állandókban használható új escape-sorozatokat definiáltak. A \ utáni, a megadott escape-sorozatok között nem szereplő karakterek hatását nem definiálták (l. az A2.5.2. pontot).
  • Mindenki számára kedvező, triviális változás, hogy a 8 és 9 nem oktális számjegy.
  • A Szabvány az állandók típusának explicit kijelölésére utótagokat vezetett be: az U és L az egészek, F és L a lebegőpontos állandók esetén használható. Az utótag nélküli állandók típusára vonatkozó szabályok szintén finomodtak (l. az A2.5. pontot).
  • A szomszédos karaktersorozat-állandók összefűződnek (konkatenálódnak).
  • A Szabvány lehetővé teszi a széles karakterekből álló karakteres és karaktersorozatállandók használatát (l. A2.6.).
  • A karakterek, csakúgy mint más egész adattípusok is, explicit módon deklarálhatók előjeles vagy előjel nélküli számábrázolással. Ez a signed vagy unsigned kulcsszóval valósítható meg. A double adattípus szinonimájaként használt long float típusjelzést a Szabvány megszüntette, de bevezette a long double típust, amellyel extra pontosságú lebegőpontos adatok deklarálhatók.
  • Korábban csak az unsigned char típus létezett. A Szabvány bevezette a signed kulcsszót, amivel a char és más egész típusok explicit módon előjelessé tehetők.
  • A void típus számos gépi megvalósításban évek óta létezett. A Szabvány bevezette a void * típust, mint generikus (általános) mutató típust. Ezt a szerepet korábban a char * töltötte be. Ugyanakkor explicit szabályokat hoztak a mutatók és az egészek, ill. a különböző típusú mutatók kényszerített típuskonverzió nélküli keveredésének megakadályozására.
  • A Szabvány tételesen megadja az aritmetikai adattípusok minimális nagyságát és a megfelelő headerek (<limits.h> és <float.h>) tartalmazzák az egyes gépi megvalósítások adattípusokra vonatkozó előírásait.
  • A felsorolások alkalmazása új a könyv első kiadásához képest.
  • A Szabvány a C++ nyelvből átvette a típusminősítő fogalmát, pl. a const típusminősítőt (l. az A8.2. pontot).
  • A Szabvány szerinti C nyelvben a karaktersorozatok már nem módosíthatók, így csak olvasható tárolóban is elhelyezhetők.
  • A könyv első kiadásában alkalmazott „szokásos aritmetikai konverziók” szabálya megváltozott, különösen alapvető a változás, hogy az „egészek esetén mindig az unsigned típusnak, lebegőpontos adatok esetén pedig a double típusnak van elsősége”, valamint a „legkisebb, elegendően nagy típusra való előlépés” szabály módosult (l. az A6.5. pontot).
    – A régi értékadó operátorok, mint pl. az =+, eltűntek a Szabványból. Változás még, hogy az értékadó operátorok egyetlen szintaktikai egységet alkotnak, szemben a könyv első kiadásával, ahol üres hellyel elválasztott párt alkottak.
  • A fordítóprogramok korábban megengedték a matematikailag asszociatív operátorok számítási szempontból asszociatív kezelését. Ez a szabály a Szabvány bevezetésével megszűnt.
  • A Szabvány az unáris operátor mintájára, szimmetria okokból bevezette az unáris + operátort.
  • Egy függvényhez tartozó mutató az explicit * operátor nélkül használható függvény-megnevezésként (l. az A7.3.2. pontot).
  • A struktúrák szerepelhetnek értékadásban, átadhatók függvénynek paraméterként és lehetnek függvény visszatérési értékei.
  • Az & címoperátor alkalmazása tömbökre is megengedett és az eredménye a tömböt címző mutató.
  • A könyv első kiadásában a sizeof operátor int típusú eredményt adott, ami számos gépi megvalósításban unsigned minősítésű volt. A Szabvány a sizeof eredményének típusát gépi megvalósítástól függővé tette, és ehhez bevezetett egy speciális, size_t adattípust, ami az <stddef.h> standard headerben van definiálva. Hasonló módon kezeli a Szabvány a mutatók különbségének típusát, amelyhez a ptrdiff_t adattípus lett bevezetve (l. az A7.4.8. és A7.7. pontokat).
  • Az & címoperátor nem alkalmazható register tárolási osztályúnak deklarált objektumokra, még akkor sem, ha a gépi megvalósítás szerint az objektum nem regiszterben tárolódik.
  • A léptető kifejezések típusa a bal oldali operandus típusának felel meg, a jobb oldali operandus nem lép elő az eredmény típusának megfelelően (l. az A7.8. pontot).
  • A Szabvány megengedi egy tömb utolsó utáni elemét címző mutató létrehozását és annak aritmetikai, ill. relációs kifejezésekben való szerepeltetését (l. az A7.7. pontot).
  • A Szabvány – a C++ nyelvből átvéve – bevezette a függvényprototípus deklarációt, ami a paraméterek típusát is tartalmazza, valamint a változó hosszúságú paraméterlista explicit jelölési módját, egyben megadva annak feldolgozási lehetőségét is (l. az A7.3.2., A8.6.3. és B7. pontokat). A régi stílusú függvénydeklaráció továbbra is érvényben maradt, de megszorításokkal.
  • Az üres deklarációkat, amelyekben nincs deklarátor és nem deklarálnak legalább egy struktúrát, uniont vagy felsorolást, a Szabvány tiltja. Másrészről egy struktúra vagy union címkéjét újra deklaráló deklaráció megengedett, ha az újra deklarálás egy külső érvényességi tartományban történik.
  • A valamilyen specifikátort vagy minősítőt nem tartalmazó külső adatdeklarációk (vagyis a puszta deklarátorból álló deklaráció) alkalmazása tilos.
  • Néhány gépi megvalósításban a belső blokkban található extern deklaráció érvényességi tartománya kiterjedt a forrásállomány további részére is. A Szabvány világosan rögzíti, hogy az ilyen deklarációk érvényességi tartománya csak az a blokk, amelyben szerepelnek.
  • A paraméterek érvényességi tartománya a függvényt alkotó összetett utasítás, így a függvény törzsének tetején lévő változódeklarációk nem rejthetik el a paramétereket.
  • Az azonosítók névterekbe osztása a könyv első kiadásában szereplő felosztáshoz képest megváltozott. A Szabvány a struktúrák, unionok és felsorolások címkéit egyetlen névtérbe helyezi, és bevezet egy önálló névteret az utasításcímkék számára (l. az A11.1. pontot). A struktúra- vagy uniontagok nevei annak a struktúrának vagy unionnak a névteréhez kapcsolódnak, amelynek részét alkotják. (Ez megfelel a régóta fennálló gyakorlatnak.)
  • Az unionok inicializálhatók, a kezdeti értéket az union első tagjához rendelik.
  • Az automatikus struktúrák, unionok és tömbök inicializálhatók, bár van néhány megkötés.
  • Az explicit módon megadott méretű karakteres tömbök pontosan ugyanannyi karaktert tartalmazó karaktersorozat-állandóval inicializálhatók (ilyenkor a \0 végjelet egyszerűen kilépteti a rendszer).
  • A switch utasítás vezérlő kifejezése és case címkéje bármilyen egész típusú lehet.
B. FÜGGELÉK Tartalom



Translate »
%d bloggers like this:

Weboldalunk cookie-kat használ annak érdekében, hogy megkülönböztesse Önt weboldalunk többi felhasználójától. Ez segítséget nyújt számunkra, hogy weboldalunk böngészése során jobb élményt nyújthassunk Önnek, valamint az oldalunk fejlesztéséhez is hasznosak. további információ

Ha hozzájárult a cookie-k használatához, a böngésző cookie-kat tárol az Ön számítógépén vagy egyéb eszközén, hogy rendszerünk felismerje beállításait. A hozzájárulás érvényessége időnként lejár. Azonban, hogyha szeretné visszavonni hozzájárulását, a böngészője cookie beállításai között bármikor megteheti.

Bezár