Szokták mondogatni, hogy a legegyszerűbb ötletekből születtek a legnagyszerűbb játékok. Azt hiszem a Qix jól beleillik ebbe a sorba. 1982-ben jelent meg a játék Atarin, de a többi géptípusra csak 1989-ben jött ki. PC-re ekkor már régen létezett a Windmill Software Styx nevű remeke. A Qix lényege legalább olyan egyszerű, mint a Tetris, de legalább olyan nehéz magas szinten elsajátítani. A feladat, hogy a képernyő szélén mozogva minél nagyobb szeleteket hasítsunk ki a pályából. Ezt megakadályozandó a belső területen, illetve a széleken különböző gonosz pixelvonalak és gömbök vadásznak ránk. Ha hozzánk, vagy egy folyamatban lévő elkerítő hadművelet széléhez érnek, akkor végünk. Elkerítéskor két lehetőségünk van, ha felengedjük a space-t sokkal gyorsabban hasítunk, ugyanakkor kevesebb pontot kapunk. Ha viszont vállaljuk a rizikót, és lassabban haladunk, akkor több pont üti a markunkat. Menetközben az ellentétes irányú kurzort lenyomva, egy kis pixelgömb lebetonozza mögöttünk a vonalat. Ezzel ugyan megvéd minket, de ha nem vigyázunk és utolér, akkor el is intéz. Összességében a Qix rendkívül addiktív program. Erre rásegít a szép grafika, a pofonegyszerű kezelés, és a kiváló minőségű Adlib zene-bona. Szerintem nem kérdés, hogy ez egy kötelező darab!