Battlehawks 1942. Nem hiszem, hogy sokan emlékeznek még rá. Pedig réges régen valahol itt kezdődött minden, nem pedig egy messzi-messzi galaxisban. A Lucasfilm első komoly sikereit ekkor aratta: Maniac Mansion, Zak McKracken, és persze a Battlehawks 1942. Cyroo komával a mai napig csodájára járunk ezeknek a gyöngyszemeknek. Kevesen értik körülöttünk mit lehet ezeken a játékokon szeretni (az "unalmas" kalandjátékokon, és a "randa" repcsiseken), de ez már legyen inkább az ő bajuk. Én azt mondom, fel se tudják fogni miről maradtak le anno. Lawrence Holland hihetetlen munkát végzett. A játékban a csendes-óceáni hadszíntéren mutathatjuk meg mit tudunk. Választhatunk, hogy amerikai vagy japán oldalon kívánunk harcolni. Az amerikaiaknál a Wildcat, a Dauntless és az Avenger, a japánoknál a Zero, a Val és a Kate a repülhető géptípus. Bizony, a vadászgépek mellett repülhetünk bombázókkal is, és akár a faroklövészt is kezelhetjük. Miután kedvünkre állítgattuk a nehézséget (üzemanyag, lőszer, sérthetetlenség), irány a vadászat. A program használata rendkívül könnyen elsajátítható, mondhatnám pofonegyszerű. Lucasék figyeltek a különböző gépek erősségeire és gyengéire is. A Mitsubishi A6M Zero gyors és fordulékony, viszont irtó gyenge a páncélzata. Nem véletlen, hogy nem volt egy igazi ásza sem a japánoknak. A Grumman F4F-4 Wildcat erős páncélzatú, viszont állandó lőszerhiánnyal keseríti meg a vállalkozó kedvűek életét. Így aztán megértem, hogy az amerikai pilóták visszasírták az F4F-3-at. Összességében nagyon kellemes. Pörgő játékmenet, könnyű kezelhetőség, szép VGA grafika, és pár Adlib hangeffekt. Csak a zene hiányzik. Egyébként csillagos ötös még ma is. Kötelező darab!